Valami elég ártalmatlannal kezdődött: egy ingyenes PDF konverterrel, amit a munkámhoz töltöttem le. Túl gyorsan kattintottam a telepítőre, és látszólag észrevétlenül beleegyeztem egy böngésző eszköztárba. Másnapra megváltozott a Chrome kezdőlapom, a keresősáv átirányításra került, és egy furcsa ikon jelent meg az URL-mező mellett. A szokásos megoldást választottam. Beléptem a Chrome beállításaiba, megkerestem a bővítményt, és az Eltávolítás gombra kattintottam. Az ikon egy pillanatra eltűnt, de a böngésző következő megnyitásakor visszatért.
Ezután megpróbáltam a Windows „Programok telepítése és törlése” menüpontját. Az eszköztár még csak nem is szerepelt ott. Nem volt eltávolítóprogramja, semmilyen elegáns kilépési módja, semmi. Ekkor tudtam, hogy nem egy szokványos programmal van dolgom. Ez egy csomagprogram, ami beássa magát a számítógépedbe, és újratelepíti magát, csak hogy bosszantson.
Miért vallottak kudarcot az alapvető eltávolítóeszközök?
Majdnem két napot töltöttem azzal, hogy minden lehetséges trükköt kipróbáljak. Visszaállítottam a Chrome-ot alapértelmezettre, töröltem a böngészési előzményeket, sőt, még egy online letöltött rendszerleíró adatbázis-tisztítót is lefuttattam (ami sokkal jobban megijesztett, mint az eszköztár). Semmi sem működött egy-két óránál tovább. Az átkozott eszköztár csak visszatért, mintha tudná, hogy megpróbálok megszabadulni tőle.
Próbáld ki az IObit Uninstallert
Az IObit telepítése fájdalommentes volt. Az ingyenes verzió letöltése után kevesebb mint egy perc alatt a számítógépemen volt a program. A kezelőfelület könnyen használható volt, ellentétben néhány más általános szoftverrel, amit aznap telepítettem. Az első dolog, ami megfogott, egy Bundleware feliratú fül volt. Természetesen rákattintottam, mert... nos, a bundleware pontosan leírja, mivel is állok szemben.
És ott volt. Az eszköztáram, szépen elhelyezkedve egy programlistában, melynek összetevői Bundleware néven voltak megjelölve. Magától települt a korábban említett PDF-konverterrel együtt, és most az IObit automatikusan felismerte. Nem kellett a fájlmappákban turkálnom, vagy azon tűnődnöm, hogy melyik telepített program okozza a problémámat.
A kényszerített eltávolítás funkció megmentett
És itt jön a legjobb rész. Rákattintottam az eszköztáron az eltávolítás gombra, és hibaüzenetet kaptam. Aha, gondoltam. Nincs eltávolító fájl, oké. Ekkor vettem észre a Kényszerített eltávolítás gombot közvetlenül a szokásos eltávolító gomb mellett.
Kattints. Az eszköz azonnal megkereste az eszköztár összes előfordulását a számítógépemen. Észlelt megmaradt mappákat, beállításjegyzékbeli módosításokat, sőt még egy böngészőbővítményt is, amelyet elfelejtettem telepíteni. Még egy kattintás, és ezek mind a történelemmé váltak. Ha egy telepített programhoz nincs eltávolító bejegyzés, vagy ha eltűnt, és nem hagyott eltávolítási bejegyzést a Windowsban, a Kényszerített eltávolítás+ az ilyen típusú helyzetekre készült.
A böngészőbővítményeim ellenőrzése
Kétszer is ellenőrizni akartam, hogy a Chrome nem rejt-e el semmilyen extra bővítményt, ezért rákattintottam a böngésző fülre az IObitben, egy Windows eltávolítóprogramban . Vannak olyan részek a Chrome-hoz, a Firefoxhoz, az Edge-hez és néhány más böngészőhöz, amelyek az egyes böngészőkhöz telepített összes bővítményt megjelenítik. Görgetés közben két olyan bővítményt találtam, amelyeket nem ismertem fel. És valóban, mindkettő ugyanazzal a szoftvercsomaggal volt párosítva, amely eredetileg telepítette az eszköztárat.
Az eltávolításuk ugyanolyan egyszerű volt, mint az eszköztáré. Nem kellett a Chrome menüiben vagy beállításaiban turkálni. Inkább az IObit Uninstallerben javítottam ki mindent.
A jövőbeli csomagok keresése
Miután a számítógépem és a böngészőm is tiszta volt, engedélyeztem az Install Monitort. Ez a komponens a háttérben fut, és naplózza a Windows rendszeren végrehajtott összes telepítést. Figyelemmel kíséri az indításkor megjelenő elemeket, szolgáltatásokat és még azokat a DLL-eket is, amelyek egy új szoftverrel együtt regisztrálódnak. Alapvetően, ha a jövőben valami gyanús dolgot telepítek, akkor mindent rögzít, amit a program hozzáad. Ha valaha is el kell távolítani az adott alkalmazást, később kényszeríthetem az eltávolítását, és az IObit mindent törölhet a számítógépemről.
Még egy ingyenes program telepítésével is teszteltem, hogy működik-e. És lám, minden, amit a telepítő létrehozott, szépen be volt jelentkezve az Install Monitor előzményeibe. Amikor később eltávolítottam a programot, minden, amihez hozzányúltam, eltűnt. Igazán lenyűgöző.
Megérte letölteni?
Két frusztráló nap végre véget ért talán tizenöt perc alatt, miután letöltöttem a megfelelő programot. Az eszköztár nem tért vissza az IObit Uninstaller használata után, a kezdőlapom visszaállt a normális állapotba, és azóta nem láttam több ghost telepítést. Nem kell tudnod, mik azok a DLL-ek, vagy bármi ehhez hasonló technikai dolgot. A program elvégzi az összes munkát.
Az IObit Uninstaller nem rendelkezik több száz funkcióval. Nem, egyetlen dologra koncentrál jól. Igen, segíthet optimalizálni a számítógépet és javítani a teljesítményt más területeken. Az eltávolítás terén azonban az IObit a legjobb a Windowsba beágyazódott, fájlokat hátrahagyó vagy a törlésnek ellenálló kártékony programok felderítésében. Ha valaha is dolgod volt egy eszköztárral, egy rosszindulatú csomagalkalmazással vagy bármilyen olyan szoftverrel, amelyet „elfelejtettek eltávolítani”, akkor ez a fajta fókusz hasznosabb, mint a divatos kiegészítések.
Ha neked is olyan problémád van valamivel, mint nekem, próbáld ki az IObit Uninstallert. Kezdd az ingyenes verzióval, mert minden megtalálható benne, amire szükséged van. A Bundleware észlelés, a Force Uninstall+ és az Install Monitor betűről betűre megoldja a problémámat. Töltsd le ingyenesen az IObit Uninstallert, és nézd meg, hogy a te számítógépedet is olyan gyorsan megtisztítja-e, mint az enyémet.
